Zuhany alatt indul a napom. Közben hallgatom a konzumizált Kossuth rádió koffeinpótló matinéját. És szenzáció van. (Homályosul a forró víz élvezete a bőrömön.) Magyar thriller került a mozikba! (Lassan repül a szappan a kezemből.) Angol nyelvű magyar thriller. (Uhh.)
És újabb ámulat: ez egy női thriller. (Legalábbis a benne kiábrázolódó fehérneműk numerikus nemi aránymutatója alapján.) Szóval kulturális szuperlatívusz van. (Feminista lobogókat lenget a szél a fehérek partvidékén.)
A rendező meg egy intellektus. (És itt a riport csúcsa.) A rendező filozofikusan tüzel. (Nem csak nemileg.) Szóval üzenete van. (Nálam már oxigénhiány-közeli az állapot, úgy várom, mi lehet egy thriller üzenete.) Az üzenet annyira egyedi, hogy kénytelen vagyok egy egész országgal együtt angolul is meghallgatni: "love is fear". Ezt mondja a rendező maga.
Angol hang az MR1-en korán reggel: "love is fear". Ez a magyar női thriller angol rendezőjének tengermély bölcsessége: "a szeretet félelem". (6 évig írta a forgatókönyvet.)
Szegény ember. Ajánlanám figyelmébe János első levelét (4. fejezet, 18. vers): "there is no fear in love". Vagyis "a szeretetben nincs félelem".
Ja: a film címe Szobafogság, rendezője Daniel Young. És nem ajánlom senkinek.
Aki mégis meg akarja nézni, vésse erősen a szívébe: a szeretet kizárja a félelmet ("perfect love drives out fear": János, ugyanott).


